Hogy többé ne féljünk?

Ha harcművészetet vagy önvédelmet tanulok, többé nem kell félnem...?

A félelem mint ajándék

Az erőszak világa valóban okkal-joggal kelt félelmet az emberben. Ez a természetes, mert a félelem, akárcsak a haragunk, belénk épített védelmi mechanizmus. Arra szolgál, hogy elkerüljük a veszélyt. A félelem ebből a szempontból, ebben az értelemben ajándék!

Aki sosem fél, az nem bátor, hanem fogyatékos. Tökéletes áldozat, mert nem érzékeli vagy nem tiszteli a veszélyt. Bátor az, aki a félelmei ellenére, a félelmei mellett is képes cselekedni.

A harcművészet vagy önvédelem tanulása tehát nem arra való, hogy megszűnjenek a félelmeink, hanem arra, hogy akkor is cselekedni tudjunk, ha minden elővigyázatunk ellenére is félelmetes helyzetbe kerülünk.

Nem a félelmünk az ellenségünk, hanem az, ami kiváltotta: a veszélyforrást kell kezelnünk, azzal kell megküzdenünk!

A félelem mint ellenség

A félelem csak akkor válik kezelendő, legyőzendő dologgá, ha már benne élünk, ha világképpé vált.

Látjuk a bűnözési statisztikákat. Ráébredünk, hogy ez nem csak másokkal történhet meg. Vagy mi is átéltünk fenyegetőzést, és lefagytunk. Vagy bántottak minket újra meg újra, mert hiába mondtuk, hogy „Nem!” Vagy mások szenvedését kellett végignéznünk, mert tanácstalanok voltunk. Ráadásul csodáltuk a harcművész atléták és amazonok bemutatóit, akikhez nem fogunk felérni.

A gonoszoktól és szuperhősöktől tehát csak azt tanuljuk meg, hogy hozzájuk képest tehetetlenek vagyunk, nincs választásunk. Ilyenkor félünk a félelemtől, pontosabban a tehetetlenség érzésétől.

Elég megjelennie annak, akinek ki voltunk vagy ki vagyunk szolgáltatva, és beindul a belső monológ: „Megint megtörténik...” „ Nem sikerülhet..” És már el is képzeltük, mi mindent tehet velünk a másik.

A fordulat 

A fejedben dől el, hogy a félelem megbénít vagy cselekvésre indít. 

Ha érted, hogy a félelem miért a barátod, akkor ne légy vakmerő: öt danos fekete övesen is fuss el a láthatóan profi késestől, ha teheted. Vagy légy bátor: öt lyukas bőrövesen is ess neki (táskával, kabáttal, székkel, bármivel), ha nem futhatsz el.

Ha viszont a tehetetlenségtől félsz, és beindul a képzeleted, hogy mit tehet veled a másik – mit szólnál egy másik lehetőséghez? Hogy ránézel, és azon kezdesz el gondolkodni: TE mit tehetsz vele?

Ebben segíthet az önvédelem tanulása. Tudni, hogy van mitől félned, de már nem vagy tehetetlen. Kihúzni magad, mert többé nem vagy áldozat. Ezért vagy el is kerül a baj, vagy ha nem, akkor úgy dönthetsz, hogy a tanult módon nekimész annak, aki vagy ami ellen eddig esélyed sem volt. És még a sebeid is egy győztes sebei lesznek. Nem áldozaté.

0

 .