Bármit tanulni jobb a semminél?

Még mindig jobb valahova járni önvédelmi edzésre, mint sehova: fő az önbizalom...?

Az igény és az idő

Őszinte aggodalomból fakadó jó tanácsként hangzik el sokszor, hogy tanuljunk önvédelmet „valahol”, és járjunk „akárhova”, biztosan jót fog tenni, csak végre kezdjünk el „valamit” – bármit! 

Az első logikus kérdés azonban az, hogy valójában mire van szükségünk – és mikorra?

Önvédelmet ugyanis legtöbben csak akkor akarunk tanulni, ha úgy érezzük, hogy szükségünk van rá. Látunk, hallunk vagy mi magunk élünk át olyasmit, ami miatt megijedünk, vagy legalábbis meginog a biztonságérzetünk.

A szükség határozza meg tehát, hogy minél előbb meg akarunk valamit tanulni, vagy ráérünk hosszú távban gondolkodni? Van is választék: pl. a munió csak 90 perces eszközös program, a krav-maga azonban rendszeres edzéssel már fél év alatt jó alapokat nyújt vészhelyzetre, néhány év alatt pedig a fegyveres fenyegetés elhárítására is megtanít.

Mit akarunk tehát, és mennyire szorít az idő? 

Az önvédelmi képzés módszertani sajátsága, hogy már az első edzés után szükségünk lehet rá – vagy soha az életben. Ezért van létjogosultsága a gyorstalpalónak és a rendszeres edzésnek egyaránt.

A megítélés lehetősége

Világunkban a korábbi századokhoz képest sokat csökkent az átlag civilt érő erőszak, mert létezik rendőrség és köztéri kamerák is. Az erőszakról szóló elképzeléseinket ezért leginkább a média befolyásolja, az erőszakról kialakult hiedelmeink pedig meghatározzák, milyen önvédelmi vagy harcművészeti iskolát választunk.

Ebben nincs semmi különös. Ma már senki sem ért mindenhez, mindenki specialista, és rászorul a többi specialistára – az orvostól az autószerelőn át a favágóig. Mivel ők a szakemberek, egy darabig feltétlenül rájuk hagyatkozunk. Ugyanez a helyzet a harcművészet és az önvédelem területén: a kezdőt bárki bármiről meggyőzheti. Miért?

Egyrészt, mint az élet sok más területén, itt sincs eleve elég szempontunk ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, hasznos vagy önveszélyes dolgot tanulunk. 

Másrészt, mint az élet sok más területén, itt is gyakori, hogy valakinek csak papírja van, de tudása nincs, vagy tekintélye és ereje van, de visszaél vele, vagy más területen tapasztalt, de itt csak fantáziál, és az iskola identitása vagy egy tekintélyszemély miatt az elmélet felülírja a tapasztalatot.

Mindez persze kiderülhet elég idő, élmény és kellő tájékozódás révén – csak meg is élje az ember!

A veszély és az okai

Az önvédelem mint élethelyzet rendkívül kevés hibalehetőséget enged meg, hiszen a tét az ember testi-lelki épsége vagy élete.

Ezért nem mindegy, hol és mit tanulsz. Kerülhetsz olyan helyzetbe, amiről edzésen szó volt, eszedbe is jut, amit tanultál, és ezért nagyobb bajba kerülsz, mintha a megérzésedre, a természetes reflexeidre és a józan eszedre hagyatkoztál volna.

Nagyon kiábrándító érzés, amikor az ember azt hiszi, tud valamit, pedig nem, vagy rosszul tudja. És ilyenkor nem csupán egy mesterben vagy iskolában csalódik, hiszen az épsége vagy az élete a tét. – Miért történhet egyáltalán ilyesmi?

Egyfelől azért, mert önvédelemként is árulnak olyan művészetet vagy sportot, amit sosem, vagy nem eleget, vagy csak régen, egy másik kultúrában teszteltek valós védelmi helyzetben. Amit kínálnak, sok más dologra jó lehet, de pusztán attól, hogy ők is ütnek-rúgnak vagy birkóznak, még nem feltétlenül nyújtanak hasznos önvédelmi képzést. 

Másfelől, mi vevők is kezelhető valóságot akarunk, agresszió- és adrenalin-mentesen, trükkösen. Nem tetszik a bizonytalansággal való együttélés, a saját érzéseinkkel való megküzdés, sem az a néhány csúnya mozdulat, ami valóban hatékony.

0

 .